Gaming: egy tíz éves számítógépem van, de nekem jó lesz, amíg fut rajta a TBoI meg tudok hat tabon böngészni addig gyakorlatilag nem visz el pénzt ez a kérdéskör.

Utazás: mire eljutottam oda, hogy na, most vagyok ott az életemben, hogy utazzak, addigra bevágódott a kovid, a gyengülő forint, az infláció, ráadásul a szomszédban lévő konfliktus is eléggé odavágott az egyik megszokott útvonalnak (nyilván ezredrangú probléma a többi érintettéhez képest), 2019-ben közvetlenül fillérekért repültem az útvonalon, tavaly nyolcszor ennyiért kétszer annyira kényelmetlenül, éjszakai szundizós átszállással. Ha nagyon muszáj lenne mondanom arányosan egy számot, olyan havi 10-15-20% megy egy poolba, amihez szükség esetén (azaz: úgy dobja a gép, hogy utazni szeretnénk) nyúlunk.

Ez a mostani helyzetben nem tudom mennyire luxi (mind az arány, mind az összeg teljesen igénytelen, kvázi virtuális párnacihában tartása), de azt mindenféleképpen hozzátenném, hogy messze nem London, Genf, NYC vagy Montréal a következő állomások, hanem kb. Pristina, Szkopje, San Marino, vagy Banja Luka, és az én interpretációmban egy Iszfahán vagy egy Windhoek egy ultra-egzotikus, once-in-a-lifetime utazásnak minősülne.

Mit szól hozzá házastárs: abszolút nincs ellene, értelemszerűen.