Vidéki vagyok, egy osztrák határ melletti városban lakom. Nem látszik rajtam szerencsére, hogy mi a helyzet. A szüleim majd a családom tudták meg elsőnek amikor 27 éves lehettem. Nekik egyáltalán nem okozott problémát az elfogadás. Addig én sem foglalkoztam vele igazán, inkább a szőnyeg alá sepertem a témát még magamban is. Ennek ellenére a sok hír és egyéb főként netes kommentek hatására de főleg miután végeztem az oktatásban (gondolom mikor onnan kikerül az ember akkor csöppen bele a való világba - úgy érzed a körülötted lévő világ már nagyobb hatást gyakorol az életedre) elkezdődtek a problémák. Hiába tudom magamról, hogy nem süt rólam a dolog még is rengeteg belső problémákat okozott és okoz néha a mai napig a tudat, hogy gyűlölet tárgya lehetek. Olyan szintre jutottam, hogy időnként pánikrohamaim vannak. Többször voltam a sürgősségin mindenféle gonddal amit a stressz és a belső feszültség okoz. Nyíltan nem merném felvállalni de nem is érzem szükségét. Nyilván problémás lenne ha mondjuk egy házban laknék mondjuk az azonos nemű párommal mert "Jaj, mit gondolnak a szomszédok?". Arra jöttem rá, hogy azt gondolnak amit akarnak. Szerintem ha nem egy tapló paraszt az ember akkor nem igazán vetik a szemére a másságát. Én igyekszem kerülni a világból áradó ilyen témájú negatív impulzusokat a hírekkel és a politikával együtt. Amióta ezt teszem kevesebb a mentális probléma. Ritkultak a pánikrohamok, kevesebb a hangulat ingadozás. Ettől függetlenül időnként még megtalál emiatt szorongás.